Doktor Google veszélyei: a böngészés nem avat orvossá

Az amerikai Gyermekorvosok Akadémiai Társaságainak (Pediatric Academic Societies) e héten megrendezett éves konferenciáján a Hofstra Northwell School of Medicine munkatársa, Ruth Milanaik arra figyelmeztette kollégáit, hogy az online forrásokból összegyűjtött információ megingathatja a szülők bizalmát a gyerekorvos által felállított diagnózisban. A San Franciscóban rendezett találkozón Milanaik elmondta: ha a szülők az interneten talált egészségügyi tanácsok nyomán kételkednek az orvos ítéletének helyességében, az késleltetheti a szükséges kezelés megkezdését.

Online felmérés

Milanaik és munkatársai felmérésükben a Mechanical Turk online kutatási platform segítségével 1374 önként vállalkozó szülőnek küldtek ki rövid ismertetőt egy képzeletbeli gyerek páciensről, aki a tünetleírás szerint „harmadik napja tartó kiütésekkel és súlyosbodó lázzal jelentkezett".  Az átlagosan 34 éves és legalább egy 18 éven aluli gyereket nevelő résztvevőket ezután három csoportra osztották.

Az első csoportnak egy olyan internetes oldal képernyőfotóit küldték el, amely a Streptococcus baktériumfertőzéshez köthető, kiütéssel és lázzal járó skarlát egyes tüneteit sorolta fel. Antibiotikum-kezelés híján a skarlát reumás lázzá súlyosbodhat, sőt szövődményként egyes esetekben akár szívkárosodást is okozhat.

Az internet alááshatja az orvosba vetett bizalmat

Ez után valamennyi résztvevő elolvashatta az orvos által felállított diagnózist, amelyben a szakértő skarlátot állapított meg a gyereknél. A kontrollnak tekintett harmadik csoportban a szülők 81,0 százaléka fogadta el bizalommal az orvos szakvéleményét. Az első csoport szülői, akik a skarlátról kaptak internetes információt, 90,5 százalékban szavaztak bizalmat az orvosnak, és közülük kevesebben (42,0 helyett csak 21,4 százalékban) vették volna fontolóra, hogy második szakvéleményt kérjenek.

Ezzel szemben a második csoportba sorolt résztvevők, akik a Kawasaki-szindrómáról olvastak internetes tájékoztatót – amelynek tünetei között szintén szerepelt a kiütés és a láz –, csupán 61,3 százalékban fogadták el az orvos diagnózisát, és 64,2 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy valós szituációban második szakvéleményt kérne.

Milanaik ennek kapcsán elmondta, hogy miközben számos előnye van annak, hogy az interneten keresztül bárki könnyen hozzáférhet orvosi jellegű információkhoz, a „tünetek internetvezérelt értelmezése" alááshatja a szülőknek és általában a pácienseknek az orvosba vetett bizalmát.

Az internetes „diagnózist" beszéljük meg az orvossal

„Az internet hatékony eszköz az információszerzésre, ám használhatóságát korlátozza a gondolkodásra és érvelésre való alkalmatlansága" – mondta Milanaik. Azzal, hogy egy keresőmotorba bepötyögünk pár tünetet, egyáltalán nem biztos, hogy megfelelően jellemeztük a fennálló kórképet. A számítógép által generált diagnózis félrevezetheti a beteget vagy a beteg gyerek szüleit, akik aztán megkérdőjelezik orvosuk szaktudását, második véleményért folyamodnak egy másik szakemberhez, s mindez komoly késést okozhat a szükséges kezelés megindításában."

„A szülők kétely esetén természetesen mindig fordulhatnak egy másik orvoshoz további szakvéleményért" – tette hozzá Milanaik, de jó, ha az internetről szerzett ismereteiket először saját orvosukkal osztják meg."

Több honlap hitelessége vitatható

Mivel az orvosi információk internetes elérése valamennyiünk mindennapjainak részévé vált, számos tudományos kutatás firtatta már az online orvosi tájékoztató lapok szakmai hitelességét. Immár tízéves az a felmérés, amelyben urológusok a rejtettheréjűséggel kapcsolatos online információk értékelése kapcsán arra a következtetésre jutottak, hogy a témával foglalkozó honlapoknak csak 35 százalékát hitelesítette valamilyen nonprofit szakmai szervezet, miközben a weblapok 77 százaléka nem tüntette fel a szerepeltetett információk forrását, és az összefoglalók 48 százalékának még csak nevesített szerzője sem volt. Az orvosi és álorvosi honlapok elburjánzásával a helyzet azóta inkább csak romlott.

Az Egyesült Államok Nemzeti Egészségügyi Intézetei, a National Institutes of Health (NIH) étrend-kiegészítőkkel foglalkozó hivatala (ODS) által kiadott irányelvek segítenek annak eldöntésében, hogy mennyire bízhatunk meg egy-egy honlap által kínált orvosi információban.

A NIH ODS szerint alapvető követelmény, hogy a honlapról egyértelműen kiderüljön:

1. ki az üzemeltetője,
2. ki finanszírozza az ott megjelenő tartalmat,
3. milyen céllal üzemel a weblap,
4. honnan származnak (pontos irodalmi idézetmegjelöléssel) az ott olvasható adatok,
5. milyen tudományos bizonyítékok támasztják alá az ott szereplő állításokat,
6. milyen tudományos lektoráláson esett át a lap tartalma,
7. mennyire friss a tartalom,
8. mennyire megbízhatóak azok a honlapok, amelyeket az innen induló hivatkozásokra kattintva elérhetünk,
9. milyen célból és milyen felhasználói információt gyűjt a lap az ide látogatókról,
10. hogyan léphetünk kapcsolatba a lap üzemeltetőjével.