Lőcs Gyula nem egyszerűen kiváló tanár volt, de sokat tett a legmodernebb technológiák hazai alkalmazásáért is.
A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság tudatta honlapján, hogy 80 éves korában elhunyt Lőcs Gyula, a számítástechnikai alkalmazások egyik hazai úttörője. A szakember a társaságnak megalakulása óta tagja volt, évekig vezette a Software Szakosztályt, és az NJSZT 1986-ban munkásságát Kalmár-díjjal ismerte el.
Lőcs Gyula egyetemistaként, az 1956-57-es tanévben ismerkedett meg a számítógépek világával, Békéssy András szemináriumán. Első munkahelyén, az MTA Kibernetikai Kutató Csoportjában az első hazai elektronikus számítógép, az M-3 környezetében vett részt műszaki és tudományos feladatok számítógépes megoldásában. 1961 és 1989 között az MTA Központi Fizikai Kutató Intézet munkatársa volt, ahol jelentős szerepet töltött be a számítógépet igénylő feladatok megoldásában.
Dubnában részt vett a BESZM-6 számítógép FORTRAN fordítójának tervezésében. A KFKI-ban a TPA-70 projekt programozási munkálataiban, többek között a TPA-70/25 alapprogram rendszerének kidolgozásában, vezető szerepet játszott.
1991-től a SZÁMALK-ban a tanfolyami oktatásban és a Gábor Dénes Főiskolán folyó informatikusképzésben vett részt. Az ELTE-n két évtizeden át oktatta az Informatika története tárgyat.
A társaság értékelése szerint Lőcs Gyula a hazai számítástechnika kiemelkedő egyénisége volt, aki a magyar programozási iskola egyik megteremtőjeként generációk informatikai gondolkodására gyakorolt nagy hatást. Többek között az ALGOL 60, a Fortran, a BASIC programozási nyelvekről megjelent publikációival is jelentős érdemei vannak a magyar informatikai kultúra terjesztésében. Tanárként és kutatóként hozzájárult az informatikatörténet feltárásához is.